(részlet Csíkszentmihályi Mihály FLOW, az áramlat c. könyvéből)

Noha az emberek általában arra vágynak, hogy vége legyen a munkaidőnek és hazamenjenek élvezni jól megérdemelt szabadidejüket, igen gyakran fogalmuk sincs, mihez kezdjenek magukkal. Némi éllel azt mondhatnánk, hogy a munkát jobban lehet élvezni, mint a pihenést, hiszen a munkába – ugyanúgy, mint az áramlattevékenységekbe – bele van építve a cél, a visszacsatolás, a szabályok és az elvárások, melyek mind arra bátorítják az embert, hogy elmélyedjen, hogy összpontosítson és átadja magát neki.
A szabadidő viszont szervezetlen, és sokkal nagyobb erőfeszítést igényel élvezetessé alakítani. A szokásokat és ismereteket igénylő, szabályokat és célokat felállító hobbik, melyekhez valódi érdeklődés és belső fegyelem is kell, a szabadidőt valóban azzá varázsolják, aminek lennie kell; rekreációvá. Egészében véve azonban az emberek pihenéskor sokkal kevésbé élnek azzal a lehetőséggel, hogy jól használják fel az időt, mint munkaidőben.

Több mint hatvan évvel ezelőtt a nagy amerikai szociológus, Robert Park már ezt írja:

“Azt hiszem, a szabadidő haszontalan eltöltése a legnagyobb pazarlás, ami az amerikai életben előfordul.”
Az utóbbi néhány évtizedben virágzásnak indult szabadidőipart arra találták ki, hogy segítsen üres óráinkat kitölteni élvezhető foglalatosságokkal. A legtöbben azonban ahelyett, hogy felhasználva szellemi és fizikai képességeinket áramlatba kerülnénk, azzal töltjük üres óráinkat, hogy stadionokban szaladgáló híres sportolókat nézünk, vagy ahelyett, hogy saját magunk zenélnénk, milliomossá lett zenészek platinalemezeit hallgatjuk, s ahelyett, hogy mi magunk festegetnénk, a legutóbbi aukción méregdrágán elkelt festményeket megyünk megcsodálni.
Nem merjük vásárra vinni a saját bőrünket, de mindennap órákat töltünk azzal, hogy olyan színészeket nézünk, akik úgy tesznek, mintha valami jelentősége lenne annak, amit csinálnak, és csuda kalandokat élnének át.
Ez a kvázi-részvétel átmenetileg elfedheti ugyan az elvesztegetett idő ürességét, mindazonáltal csak nagyon halvány pótléka a valódi lehetőségekre fordított figyelemnek. Az áramlat-élmény, amely a képességek használatából ered, fejlődést eredményez; a passzív szórakozás nem vezet sehová. (…) Azt az energiát, amit valódi célok megvalósítására használhatnánk, amitől kiteljesednénk, olyan ingerkombinációkra vesztegetjük, melyek csak utánozzák a valóságot.

A szórakoztatóipar, a tömegkultúra, de még a magas kultúra is csak az elme parazitája, amikor passzívan, külső okok késztetésére mélyedünk el benne, például fitogtatni akarjuk társadalmi helyzetünket.
Felszívják a pszichikai energiát anélkül, hogy cserébe elegendő erőt adnának. Még kimerültebbek, még kedvetlenebbek leszünk, mint azelőtt.
Hacsak nem vonjuk ellenőrzésünk alá a munkát is, a szabadidőt is, csalódásban lesz részünk. A legtöbb foglalkozásnak és szórakozásnak különösen a média passzív élvezetére építőknek – nem az a célja, hogy boldoggá és erőssé tegyenek bennünket, hanem hogy pénzt hozzanak valaki másnak. Ha hagyjuk, kiszívják belőlünk az életet, és nekünk csak a gyönge vázat hagyják meg. De, mint minden mással, a munkával és a szórakozással is aza helyzet, hogy a szükségleteinkhez lehet igazítani őket. Azok, akik megtanulják élvezni a munkájukat, nem vesztegetik el a szabadidejüket, látni fogják, hogy életük teljessé és sokkal értékesebbé válik. Ahogy C. K. Brightbill írta:
“A jövő nem feltétlenül a tanultaké, hanem azoké, akik megtanultak élni a szabadidejükkel.”

Forrás: Csíkszentmihályi Mihály:  FLOW Az áramlat A tökéletes élmény pszichológiája